MENSTRUÁCIÓS ZAVAROK

A nemi teljesség idején lezajló több mint 300 menstruáció során csaknem minden nőnél előfordulhat a menstruációs vérzés megváltozása: rendszertelen, túl bő, vagy éppen túl kevés vérzés. A vérzészavarok a leggyakrabban előforduló nőgyógyászati kórképek.

Vérzészavar fiatal és idősebb korban egyaránt előfordulhat. Fiataloknál gyakran a hormonális rendszer még nem megfelelő érésével függ össze, esetleg petefészek cysta állhat a háttérben. Idősebb korban sem kisebb a jelentőségük, ekkor gyakrabban áll a háttérben valamilyen szervi elváltozás, s sokszor műtétes beavatkozást tesznek szükségessé.


A menzesz gyakorisága

A két egymást követő menstruációs vérzés első napjai közötti 28 nap a ciklus hossza, ebbe számítjuk bele a menstruációs vérzés 4-5 napját is. Semmilyen aggodalomra nem ad azonban okot, ha a ciklusa valakinek ennél néhány nappal rövidebb, esetleg hosszabb. Élettani hormonális működés állhat a 25 napos, csakúgy mint a 31 napos ciklusok hátterében. Mint ahogy a menstruációs váladék mennyisége sem állandó, azt is természetesnek tekintjük, ha a ciklusok hossza ugyanazon nőnél egy-két napos különbséget mutat. Az élettani hormonális működést bonyolult szabályozó mechanizmus irányítja, melyet számtalan tényező befolyásol. Utazás, stressz, táplálkozási, életmódbeli változások, fizikai aktivitás egyaránt hatással lehetnek a ciklus hosszára, a vérzés mennyiségére.

A 21 napnál gyakrabban, vagy 35 napnál ritkábban jelentkező menzesz viszont kórosnak tekinthető. A túl gyakori vérzés hátterében gyakran áll szervi elváltozás (gyulladás, ciszta, daganat) vagy hormonális egyensúlyzavar, emellett a fokozott vérvesztés önmagában is veszélyes és további szövődmények forrása lehet. A túl gyakori vérzés, vagy folyamatos vérezgetés hosszú távon akkor is vérszegénységhez vezet, ha az egy alkalommal történő vérvesztés nem látszik jelentősnek, ezért mindenképpen keresse fel kezelőorvosát.

A túl ritka havivérzés hátterében legtöbbször a hormonális tengely nem kielégítő működése áll. Mivel ilyen esetekben általában szabályos tüszőérés és tüszőrepedés (ovuláció) nem következik be, különösen akkor indokolt a vizsgálat és kezelés, ha terhesség létrejötte kívánatos. Amennyiben terhességet szeretne és a nőgyógyászati vizsgálat nem igazol egyéb eltérést, úgy a hiányzó tüszőérést gyógyszeres kezeléssel igyekszünk elérni. A terápia mindenképpen szakorvosi felügyeletet igényel.

Fokozottan indokolt a mielőbbi szakorvosi vizsgálat a rendszertelen (ciklust nem tartó) vérzések esetén.


A menstruáció mennyiségének változásai

A menstruációs váladék elsősorban méhnyálkahártya szövettörmeléket és vért tartalmaz. A vérzés mennyisége egyénenként változó, de egy adott nőnél is rendszerint változik élete folyamán. A mennyiség megítélése meglehetősen szubjektív: tankönyvek 80 ml körülinek ítélik az egy vérzés alatt távozó menstruációs váladékot, de ilyen pontosságú méréseket még a klinikai orvosi gyakorlatban sem végzünk. A 4-5 napig tartó menstruációs vérzés átlagosnak tekinthető. Általában fokozatosan kezdődik, majd múlik el, de van akinél hirtelen jelentkezik, és fokozatosan csökken, vagy ellenkezőleg inkább az utolsó 1-2 napon bő.

A vérzés mennyiségének pontos megítélése nehézkes, így inkább a vérzéses napok száma, az elhasznált tampon vagy betét mennyisége alapján tudunk következtetni az átlagosnál bővebb vérvesztésre. Ugyancsak kóros kisebb-nagyobb véralvadékok jelenléte. Különösen a hosszabb időn át meglévő bő vérzés gyengeséget, szédülést, vérszegénységet okozhat és mindenképpen kivizsgálást igényel. A vérzés általában 4-5 napos, ha vérzése 7 napnál tovább tart, hosszabb távon ugyancsak vérszegénységhez vezethet, érdemes nőgyógyászát felkeresnie.

Ha menstruációi kezdetektől bővebbek, úgy a háttérben állhat a véralvadási rendszer zavara is, így első lépésben indokolt ennek vizsgálata. Ha a vérzések mennyisége csak a későbbi időszakban nőtt meg, úgy inkább nőgyógyászati okokra kell gondolnunk.

Átlagosnál bővebb vérzést okozhat a méh izomfalában elhelyezkedő, vagy a méhnyálkahártya felé növő jóindulatú méhizomdaganat, polip, gyulladás, idősebb korban a méhnyálkahártya túlburjánzása, esetleg rosszindulatú daganata. Nőgyógyászati és ultrahang vizsgálat segítenek a pontos ok tisztázásában. A méh üregében lévő apró elváltozás is irritálhatja a méhnyálkahártyát, bővebb vérzést okozva. Eltávolítására nőgyógyászati kisműtét útján kerül sor. Hagyományosan kürettet alkalmaztak, ma a legkorszerűbb eljárásnak a méhtükrözés (hiszteroszkópia) tekinthető. Ennek kapcsán a méhszájon keresztül felvezetett optikai eszköz segítségével megtekintjük a méh üregét, a nyálkahártya állapotát, s lehetőségünk van elektromos eszközt használva a kóros képlet eltávolítására.

Idősebb korban, főleg a változó korhoz közeledve mindinkább a méhnyálkahártya betegsége áll a bő, rendszertelen vérzések hátterében. Ilyenkor mindig szövettani mintavétellel kell kizárnunk a rosszindulatú elváltozást. Ez egyaránt történhet nőgyógyászati kürett (méhkaparás), vagy -különösen ismétlődő esetekben- hiszteroszkópia segítségével.

Amennyiben az elvégzett vizsgálatok a szervi elváltozást kizárták, úgy orvosa gyógyszeres kezeléssel segít a vérzés mennyiségének csökkentésében. Tartós vaspótlást is célszerű elkezdeni a vérszegénység kezelésére. Ha egyidejűleg fogamzásgátlásra is szükség van, úgy mérlegeljük hormonális fogamzásgátló szedését, mivel emellett rendszerint csökken a vérzés mennyisége. Amennyiben hagyományos méhen belüli fogamzásgátló eszköz van fent, célszerűnek látszik ennek eltávolítása, mivel nemritkán ez okozza a panaszokat. Speciális lehetőségként a bő vérzés kezelésére rendelkezésünkre áll a hormonális méhen belüli rendszer, mely fogamzásgátló hatása mellett visszaszorítva a méhnyálkahártya vastagodását, lényegesen csökkenti a vérzés mennyiségét. Használata mellett a menstruáció nemcsak kevesebb lehet, de teljesen el is maradhat. Alkalmazására természetesen élettani menstruáció mellett is sor kerülhet, kihasználva biztonságos fogamzásgátló hatását.

A fent említett kórképek a bővebb menstruációs vérvesztés mellett esetleg a ciklus többi napján is okozhatnak több-kevesebb ún. közti vérzést. A menstruációtól független pecsételő vérzés hátterében gyakran hormonális ok áll, azonban hasonló tünetet a méhszáj kóros elváltozása is okozhat, így közti vérzés észlelése esetén mielőbb forduljon orvoshoz! Vizsgálat során eldönthető, hogy a vérezgetés a méhszájból, vagy a méh üregéből származik-e, s lehetőség nyílik célzott kezelésre. Elengedhetetlen a méhszáj kolposzkópos megtekintése és a citológiai vizsgálat.

Reméljük ismertetőnkben sok korábban megfogalmazott, esetleg ki nem mondott kérdésére talált választ. Igyekeztünk minél több hasznos infomációt egy csokorba gyűjteni, de biztosan nem sikerült ezt hiánytalanul megtennünk. Ha bármilyen további kérdése lenne, kérjük bátran tegye fel azokat! Mindenben segítségére leszünk felvilágosítása érdekében.

<< Vissza